Prológus                                                                                                                                                                                                                                                    "Azon bizodalmát a Tekintetes Szent Eklésiának, melynek ezen folyó hónapnak 9-dikén költ, és általam mai napon vett becses Leveléből értettem, hogy tudniilik a főtiszteletű Dunán túli Superintendentiális fő-Curatori Hivatalomon kívül, melynek gondoskodása külömben minden megyebeli Egyházi Közönségekre kiterjed, még különösen is a Lossonczi Reformata T. Sz. Eklésiának és Oskolának fő Curatorságát is reám fektetni kívánja, nagyra becsülöm, noha az én vállaimon csuportosan fekszenek a Köz Hivatalnak sok rendbéli terhei, ha mindazon által meggondolom akár Szent vallásunkhoz, akár különösen a Lossontzi T. Sz. Ecclesiához, melynek kebelében születtettem, és neveltettem szorosabb kötelességemet érzem hogy minden névvel nevezhető módon tőlem kitelhetőkben a közjónak előmozdítására szolgálatomat fordítani tartozom. Méltóztassék azért a Tettes Szent Ecclesia az elől fordulandó történetekben bizodalmának tellyesítésére velem parantsolni, valóságos örömömre fog szolgálni, ha az én eszközségem által Szent Eklésiának Közjava elől fog mozdíttatni. A ki egyéb iránt mind közönségesen a Tekintetes Szent Eklésiának, mind fejenként annak érdemes Tagjainak tapasztalt betses szivességeikben s atyafiságos barátságokban ajánlott illendő tisztelettel maradok

Tekintetes Szent Eklésiának lekötelezett hív szolgája                                        Pesten 18. januar 1811.                                                                                              Szilassy Jósef"

A levélíró, a Losonctugáron birtokos, Pesten házzal bíró szilasi és pilisi idősebb Szilassy József még nem ismerhette Kölcsey felhívását: "Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl", mindazonáltal egész életében (1755-1836) hatott, alkotott, gyarapított, és ugyanezt tették utódai is, több mint egy évszázadon át. A "közjónak előmozdítása" olyan életszemlélet volt a XVIII. sz. végén, a XIX. sz. első felében, melynek a nógrádi nemesség különösen szép példáit szolgáltatta a videfalusi Kubinyi testvérek, a kurtányi Mocsáry Lajos, a Lázi-pusztán született Veres Pálné Beniczky Hermin, az alsósztregovai Madách Imre és mások munkásságával.         

***

A Szilassy család ősének az a Fábián tekinthető, akit az 1440-es években említenek "Fabianus Zágráby nuncupatus de Zylas" megnevezéssel. Ennek utóda "Georgius castella nus Vacensis" 1453-ban kapta adományba a Pest megyei Pánd és Pilis birtokokat, melyek a majdan szerteágazó család ősi fészkét képezték. A szilasi előnév feltehetően a Pánd község határában ma is ismert Szilas-patak, ill. -hegy nevében fennmaradt birtokrészből eredeztethető. Az említett György fia Balázs - "Blasio filio Georgii de Zylwas" - 1477-ben Mátyás királytól kapta az 1891-től Losonchoz tartozó Tugár birtokot ("Thwgar in Neogradiensis"). Ezt az adományt 1562-ben I. Ferdinánd megerősíti Balázs unokája, György részére. Arra vonatkozóan, hogy az említett Balázs, vagy közvetlen utódai ténylegesen    megtelepedtek-e   Tugáron,   nincsenek   adatok. Nógrád  vármegye  közgyűlése  jegyzőkönyveiben  csak  a XVI. sz. végétől vannak

utalások a Szilassyak jelenlétére. 1578-ban Szilassy György tiltakozik az ellen, hogy tugári szomszédai a Losonc- és Tugár patakokban halásszanak. 1598-ban már Szilassy András tiltja el Losonc mezőváros lakóit a tugári rétek és földek használatától, és tiltakozik amiatt is, hogy a losonciak saját rétjükön keresztül nem akarnak országutat építeni... 

A Szilassyak házáról először Nógrád vármegye törvényszéke 1654. szept. 7-én tartott gyűlése jegyzőkönyvében esik szó Szilassy András és unokatestvére, István peres ügye kapcsán: "...a mikor nemzetes Szilassy István uram Nógrád vármegyében Losoncz Tugar faluban lévő házát... elzálogosítani akarta volna..." Hogy ez a ház, esetleg alapjaiban azonos lehet-e a Szilassyaknak a Tugár patak partján ma is álló kastélyával, az kérdéses, de a műemléki feltárás egy XVII. századi barokk épületet feltételez az épület földszinti részében. Az említett Szilassy Andrásnak a hasonnevű fia az első a családban, akiről tudjuk, hogy közhivatalt viselt: 1689-ben Nógrád vármegye másodalispánja volt. Említik őt azon 29 nógrádi nemes között is, akik II. Rákóczi Ferenc szabadságharcában estek el. A XVIII. sz. elején Losoncztugáron élt - ugyanakkor Pándon is birtokos - Szilassyak a losonci református egyház tagjai voltak. Az 1755-ös nemesi összeírás 5 Szilassyt említ, közöttük azt a Szilassy Ádámot, akinek már "kézzelfogható" emléke van Losoncon. A volt református temető családi sírkertjében áll az a sírkő, vagy inkább emlékoszlop, melyet 1829-ben állított id. Szilassy József apjának " Tekintetes nemes vitézlő szilassi és pilisi Szilassy Ádám úrnak, ki hív keresztény jó atya volt..." (1719-1782), és anyjának "Tekintetes nemes nemzetes szántai Szabó Mária aszonynak, ki ritka kegyességű keresztyén példás anya volt" (1729-1788). Ugyancsak ide temették a felirat tanúsága szerint Szilassy József első és második feleségét, bocsári Mocsáry Borbálát, ill. cserneki és tarkői Desseőfy Teresiát és egy csecsemő korban elhunyt gyermekét is. Ugyanerre a sírkőre vésette rá id. Szilassy József, fia, József első feleségének rédei Rédey Klárának a nevét. Tette mindezt "igaz fiúi tiszteletének, házas társi hív szeretetének, atyai jó indulattyánok állandó emlékezetére".

Mint e bevezetőben idézett levélből is kitűnik, id. Szilassy József rendkívüli egyéniség volt, aki számos világi és egyházi tisztséget betöltve nemcsak tevékenységével gyarapította a hazát, hanem utódokkal is: három feleségétől kilenc gyermeke született. Három, felnőttkort megélt fia az ő nyomdokába lépett a "közjónak előmozdítása" terén: Ferenc (1793-1841) Gömör vármegye alispánja, György (1807-1867) pedig Pest vármegye főszolgabírája lett, József nevű fia bemutatására a további-akban még visszatérünk. id. Szilassy József pályája kezdetén megyei tisztségeket vállalt, Nógrád szolgabírája, majd főjegyzője volt. Mint Lo-sonctugár földesura I. Ferenctől 1804-ben kapott új adománylevéllel birtokában megerősíttetett. A Losonc tőszomszédságában fekvő falunak 1814-ben vásárjogot szerzett, és azt "mezővárosi állapotba helyeztette", ahogy azt kortársa, Mocsáry Antal Nógrád Vármegye "Esmértetésé"-ben írja. Ugyanitt olvashatjuk azokat a sorokat is, melyek a fenti önvallomásszerű levelet jól kiegészítve pontosítják Szilassy József közéleti arculatát.  Losonctugárt  ugyanis  benépesítette  "... jó mesteremberekkel, jámbor lakosokkal, kiknek minden nemzet, vallás, és más tekintet nélkül, tsupán tsak jó erköltseik és mesterségekre nézve, alkalmatos voltoknak visgálása mellett polgári szabadságot (kiemelés: a szerző), házak építésére megkívántató telkeket adott..." Mindez ebben a formában is arról tesz tanúbizonyságot, hogy Szilassy József szűkebb pátriájában már az 1810-es években elindította a "reformkort", a gazdasági alapú polgárosodást. A kép azonban akkor lesz teljes, ha pontosítjuk Mocsáry megfogalmazását arra vonatkozóan, hogy Szilassy "nemzet, vallás, és más tekintet nélkül" telepítette be mezővárosát. A tugári telepesek ugyanis zsidók voltak, és a Szilassy féle viszonyulás ehhez a közösséghez a XIX. sz. elején még nem volt jellemző, sőt inkább kivételesnek mondható. Nem hiába helyezett el 1909-ben az immár jelentős létszámú és társadalmi súlyú tugári, ill. losonci zsidó hitközség új halottasháza homlokzatán egy márványtáblát "első nagy jótevője szilasi és pilisi idb. Szilassy József [...] emléke iránti tisztelete és kegyelete jeléül'. Hasonló emléktáblán örökítették meg annak a Wohl Izraelnek a nevét és jelentőségét, aki Szilassy  megbízásából  szervezte a  tugári  megtelepedést.  Túlzás   lenne  persze  valamilyen pozitív diszkriminációt

keresni Szilassy tettében, talán egyfajta "felvilágosultkapitalizmus" megnyilvánulásaként jellemezhetnénk azt, csakúgy mint a fejlődésnek induló gyáripar jelentőségének korai felismerését. A megye legjobb mezőgazdájaként számontartott Szilassy József ugyanis főrészvényese volt az akkor már virágzó gácsi posztógyárnak!                                                                                                                                                                          Visszatérve arra, hogy Szilassy József vállain a "Köz Hivatalnak sok rendbéli terhei" feküdtek, lássuk mely tisztségek voltak ezek. 1819-től bírája (ún. septemvir) a "Fő Méltóságú Hétszemélyes Legfőbb Törvényszéknek", első protestáns nemesként lesz koronaőr, majd érdemei elismeréseként elnyeri Zemplén és Torna vármegyék főispáni címét is. Nem kevésbé tevékeny egyházi téren is: 1796-ban részt vesz a pesti református egyház megalapításában, ennek 1821-től főgondnoka. 1810 és 1836 között ő látja el a dunántúli református egyházkerület főgondnoki tisztét is, ugyanakkor, mint a fenti levélből kitűnik, nem utasítja el a losonci ref. egyház - "melynek kebelében született, és neveltetett" - ezirányú megkeresését sem. Ezt a rendkívül szerteágazó tevékenységet három helyen felváltva tartózkodva folytatta. Országos tisztségei ugyan egyre inkább Pesthez kötötték, ahol háza volt, de gondot fordított losonctugári és pándi kastélyaira is. Az utóbbit 1812-ben építtette át, amikor angol parkot is létesített ott. Feltételezhetően ő alakította ki a losonctugári barokk kúriából a ma is álló emeletes klasszicista kastélyt, amit aztán fia és unokája tovább bővített.                                                                                                                                                        Id. Szilassy József harmadik felesége, báró nagyváradi Intzédi Johanna Katalin elsőszülött gyermeke volt az ifjabb Szilassy József (1792-1854), aki gyermekei számát tekintve felülmúlta apját, hiszen két feleségétől tizenkét gyermeke született. (II.) Szilassy József közéleti szerep-vállalásában sem maradt el apjától. Mint a pesti királyi helytartótanács tagja, az ottani református egyházat presbiterként szolgálta, ugyanakkor főgondnoka volt a drégelypalánki egyházmegyének, melyhez akkor Losonc is tartozott. Az ő idejében és persze közreműködésével virágzott itt Nógrád legnevezetesebb tanintézete, a losonci református líceum, melynek  "oskola inspectora"  volt  ifj. Szilassy József.  Miután az orosz cári

csapatok 1849. augusztusában kirabolták és felégették Losoncot, Szilassy József "nem hagyta a templomot és az iskolát", oroszlánrészt vállalt újjáépítésükben. Tevőlegesen részt vett az anyagiak előteremtésében, és ő hozta el Losoncra Wagner Jánost, a pesti illetőségű, "névvel és hitellel bíró építőmestert", aki a ma is álló neogótikus templomot tervezte, építését felügyelte. 1854. február 22-én Gellén Lajos a losonci ref. egyház gondnoka "fájdalmas részvéttel jelentette mélt(óságos) Szilasi és Pilisi Szilassy József úrnak [...] a losonczi ref. Sz.(ent) Egyház buzgó pártfogójának f. év febr. 19-kén éjjeli XI órakor történt s szélhűdés okozta véletlen és hirtelen halálát". A temetésre a pándi "nemzetségi sírboltban" került sor, Losoncon pedig "gyászünnepély" tartatott a jeles férfiú tiszteletére. Jegyzőkönyvileg is megörökítették érdemeit "Öméltóságának, mint egykor a losonczi Lyceum Inspectorának, majd a törvénytanítói szék (jogi tanszék B.I.) fenntartójának, majd végre az új templom és új iskolaépület hamvaibóli feltámasztójának, az Egyház legbuzgóbb őrállójának, tiszteletre kötelező példájú Elöljárójának ritka míveltségű s tevékenységű Tanácsosának..."                                                                                                                                                                                          Ifj. Szilassy József fiai közül ketten, Ferenc (1819-1876) és Béla (1839-1908) töltötték be a losonci ref. egyház főgondnoki tisztét. A legérdemdúsabb utódként azonban a legfiatalabbat, Aladárt tartják számon, aki 1847-ben született apja második feleségétől Freyburg Paulinától.   

Szilassy Aladár életét és munkásságát - elsősorban az egyházit - Pruzsinszky Pál theologiai igazgató tanár foglalta össze 75-ik születésnapja alkalmából egy 42 oldalas kiadványban, melyet a Dunamelléki Egyházkerület és a Budapesti Református Egyház adott ki 1922-ben. Ennek előszavában Kovácsy Sándor így jellemzi az ünnepeltet: "Közel negyvenéves zajtalan, odaadó munkásságával mindenütt ott láttuk Szilassy Aladárt, ahol az egyetemes magyar református egyháznak, a dunamelléki egyházkerületnek és a budapesti nagy református egyházközségnek az ő munkásságára szüksége volt. Ezeken felül ő vezetőszerepet töltött be több református intézményünknél, mint a protestáns országos árvaegyletnél, a Lorántffy Zsuzsánna egyletnél, de főkép (...) egyedül ő alakította meg és kapcsolta be a világszövetségbe a magyar ifjúsági egyesületet."

Szilassy Aladár Budán született, de gyerekkorát és tanulóéveit az ősi fészekben, Losonctugáron töltötte. Az apja támogatásával újjáépített református gimnáziumban kezdte, majd 1862-től a fővárosban folytatta tanulmányait. 1872-ben jogi végzettséggel ügyvédi, majd bírói gyakorlatot folytatott, később, immár mint a főrendiház tagja pénzügyi osztályvezető lett. 1914-ben, mikor a közigazgatási bíróság tanácsbírájaként nyugdíjba vonult, a király gr. Tisza István miniszterelnök javaslatára belső titkos tanácsossá nevezte ki. Apjához és nagyapjához hasonlóan felváltva tartózkodott Losonctugáron és Budapesten (lakcíme Stáczió utcza 10. volt) - itt presbiterként végzett szerteágazó tevékenységet: az idézetteken kívül részt vett a Baár-Madas leánynevelő intézet megalakításában és igazgatásában is. Szilassy Aladár megkülönböztettett figyelemmel fordult az ifjúság felé, és nem csupán tanintézetek, árvaházak szintjén, hanem a tágabb értelemben vett nevelés terén is. Felfigyelt arra, hogy a XIX. sz. végi eszmeáramlatok azt sugallják, hogy "a jámbor hit kora lejárt, helyét a büszke tudománynak kell elfoglalnia". Ezzel a - mai szóval globalizációnak nevezhető - folyamattal szemben az istenhiten, erkölcsön és hazafiságon alapuló nevelést tartotta a magyarság fennmaradása feltételének. Méltatója, Pruzsinszky Pál szerint: "Az emberek csak azt látták, hogy az előkelő ember szóba áll ügyefogyott fiatal emberekkel, nekik előadásokat tart, számukra lapot indít és tart fenn (Ébresztő), beutazza az országot, a külföldet, barátokat szerez, felvilágosít, kér, áldoz, töri az utat..." Eszméi megvalósítása eszközét akkor találta meg, mikor Svájcban élő bátyja, Gyula (1841-1889) révén 1883-ban kapcsolatba került a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek genfi központú bizottságának titkárával, Charles Fermaud-dal, akinek a támogatásával egyesületbe tömörítette a budapesti ifjúságot. Bármennyire is befolyásos személyiség volt Szilassy Aladár, ezt a kezdeményezését bizalmatlanság fogadta, az általa kidolgozott egyesületi alapszabályt csak 1892-ben hagyta jóvá a kormány. Még 1912-ben a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) 20 éves működésére visszatekintve is úgy fogalmazott Szilassy, hogy azt "Nagy küzdelmek között tartjuk fenn, de örömünk van áldásos munkája felett: sok ifjút vezetett Megváltójához, egyházához". Az első világháború idején a budapesti ifjúsági egyesület felvette működési körébe a katonák gondozását is. A harctérről hazakekerültek számára Szilassy anyagi támogatásával otthont tartottak fenn, a hadifoglyoknak könyveket gyűjtöttek és küldtek... Szilassy Aladár portréjához tartozik még az is, hogy apósa, Vizsolyi Gusztáv lemondása után őt választották a tolnai ref. egyházmegye főgondnokává. Áldásos egyháztársadalmi tevékenységét tiszteletbeli teológiai doktori címmel értékelték.                                                                                                                                                                    Idősebb dr. Szilassy Aladárt nejével, papi Vizsolyi Máriával együtt a losonci családi sírkertbe temették első gyermekük, az 1912-ben 33 évesen tüdőgyulladás következtében meghalt ifjabb dr. Szilassy Aladár mellé. Ő a családi hagyományoktól eltérően nem jogi, hanem orvosi pályára lépett. A "közjónak előmozdítása" érdekében persze ezen a téren is volt teendő bőven, és az "orvostudor" Szilassy (így nevezi őt a halotti anyakönyv) tett is volna, ha hosszabb élet adatik neki. Tervezte például egy losonci gyermekkórház alapítását is. Amivel ifj. dr. Szilassy Aladár is beírta nevét a magyar kultúrtörténetbe, és ezzel felzárkózott közszereplő ősei sorába, az a cserkészmozgalom hazai  megalapítása. Az angolszász  protestantizmus szülötte, a Baden-Powell tábornok által 1908-ban elindított mozgalom, a Scouting for Boys felkeltette az angliai tanulmányúton     lévő     ifjú     Szilassy     érdeklődését,     hiszen    ebben

szerencsésen ötvöződött a keresztyén szellemiség az egészséges életmóddal. Tapasztalatait megosztotta barátjával, Megyercsy Béla ref. lelkésszel, a KIE nemzeti titkárával, és 1910-ben megalakították az első magyarországi cserkészcsapatot, a Budapesti Református Keresztyén Ifjúsági Egyesület  1. számú csapatát, melynek Szilassy lett az első parancsnoka. 1911-ben elkezdődött a katolikus csapatok szervezése is, 1912-ben már együtt alkották meg a Magyar Cserkészszövetség törvényeit. Az első nagy cserkésztábort Losonc mellett, a Szilassyak birtokán szervezték, ezt azonban már nem élte meg az alapító... 1921. május 1-én a losonci cserkész- és diákújság, az A Mi Lapunk I. évfolyama 5. számában Scherer Lajos tanár, a lap szerkesztője, gimnáziumi cserkészparancsnok vezércikkben emlékezett ifj. dr. Szilassy Aladárra, példaképül állítva őt a "szlovenszkói cserkészek" elé: "Őrizzétek meg ennek az első magyar cserkésznek emlékét, s ha Lučenecre (sic!) vetődtök, el ne mulaszszátok sírjának felkeresését. Ő a mi mintaképünk, kövessük tetteiben őt!" 1994. okt. 29-én a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség és a Rákóczi Szövetség emléktáblát helyezett el a hajdani gimnázium (melynek Szilassy Aladár is diákja volt), a jelenlegi Kármán József Alapiskola homlokzatán ifj. dr. Szilassy Aladár és Scherer Lajos tiszteletére.                  

Id. Szilassy Aladár másik fia, az 1881. VII. 5-én született Béla volt a család utolsó tagja, aki a családi hagyományoknak megfelelően a dédapja által kijelölt úton a "közjónak előmozdítása" érdekében tevékenykedett. Személyében a Szilassy-család losonctugári ága férfiágon kihalt. József nevű fia 1921-ben egy évesen halt meg, ifjabb Szilassy Béla (szül. 1921) pedig 1945-ben eltűnt...                                                                                                                                                                                                                  Szilassy Béla közéleti ténykedésének kezdetéről a Felsőnógrád c. lap 1914. VII. 18-i száma így számolt be: "A losonci ref. egyház f. hó 14-én évi közgyűlését tartotta [...] a Kovács Ferenc lemondásával megüresedett főgondnoki tisztségre egyhangú lelkesedéssel Szilassy Béla dr. nagybirtokos választatott  meg, ki  családi tradíciói, egyházias érzülete  úgyszólván  praedesztináltak  erre a díszes tisztségre." Az említett 

lap következő számában már közölték az új főgondnok beiktatásakor mondott beszédét, melyben egyebek közt azt hangsúlyozta ki, hogy "ennek az egyháznak fényt és erőt a múltban a tömör együttérzés és az egyházhoz való áldozatkész szeretet adott. A kívülről jövő megbecsülés pedig az egyháztagok komoly keresztyén életfelfogásának volt természetes következménye. A jövő feladatai ugyanerre hívnak [...] egész lélekkel keressük és végezzük az egyház belső és külső munkáját, mely a hitélet ébresztésével és a gyülekezeti élet fejlesztésével emberi hivatásunk legszebb betöltésére vezet". Ennek a vállalásnak a szellemében kerek 30 éven át töltötte be Losoncon főgondnoki tisztét Szilassy Béla. Bár apjához hasonlóan jogi végzettséget szerzett, nem folytatott ügyvédi, vagy bírói tevékenységet, teljes figyelmét birtokai igazgatásának szentelte, dédapjához hasonlóan kiváló mezőgazda volt, aki sokat áldozott arra is, hogy az Ipoly menti kisgazdák lépést tartsanak a korral, téli tanfolyamokat szervezett számukra, mintagazdaságában magnemesítő állomást létesített, szimmentáli tenyészállataival hozzájárult Losonc és vidéke szarvasmarhatenyésztésének nemesítéséhez is. Politikai tevékenysége a trianoni országváltás után kezdődött. Részt vett a Kisgazdapártból alakuló Magyar Nemzeti Párt megszervezésében, 1920-ban pedig ügyvezető alelnöke lett a Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Közös Bizottságának, melynek irodáját 1922-ben a losonci Szilassy-kastélyban rendezték be. Itt készült 1923 áprilisában az a beadvány, mely a Népszövetséget informálta a "szlovákiai és ruténföldi kisebbségek" kiszolgáltatottságáról. Az aláírók - köztük Szilassy Béla - konkrét adatokkal bizonyították, hogy a csehszlovák államhatalom nem tesz eleget a Saint-Germain-i nemzetközi kisebbségvédelmi szerződésben vállalt kötelezettségeinek. 1925-ben és 1929-ben Szilassy Béla a Magyar Nemzeti Párt képviseletében szenátor lett, és a magyar kisebbség fáradhatatlan szószólójaként dolgozott a prágai parlamentben. Családi indíttatását ismerve nem meglepő, sőt törvényszerű, hogy egyházpolitikai téren is túllépett szűkebb pátriáján. A régi református egyházkerületek és megyék maradványaiból a Pozsony és Técső közti keskeny   sávban   létrehozott   Szlovenszkói   és   Kárpátaljai   Egyetemes  

Református Egyház legfőbb szerve az ún. Egyetemes Konvent Szilassy Bélát választotta világi elnökévé, aki a dunáninneni egyházkerület főgondnoki tisztét is betöltötte. Ebben a minőségében természetesen részt vett az 1925-ben Losoncon megnyitott Református Theologiai Szeminárium szervezésben, az anyagiak előteremtésében, majd az intézmény későbbi fenntartásában is hathatós segítséget nyújtott. Szilassy és Sörös Béla teológiai igazgató kezdeményezésére indította meg az Egyetemes Konvent Református összefogás címmel azt a mozgalmat, melynek céljait Szilassy így fogalmazta meg: "A magyar reformátusság lelkébe újból bele kell plántálni azt a vitalitást, amely az elmúlt századokban hatótényezővé tette és a felelősségtudatot [...] Isten, felebarátunk és egymás iránt". Ennek az "Összefogásnak" a legkifejezőbb megnyilvánulása az 1937-ben Losoncon, ill. a gácsi várkastélyban tartott diákkonferencia volt, amelynek 130 részvevője azt az óhaját fogalmazta meg, hogy "a magyar reformátusság jövője szempontjából szükség van egy öntudatos szellemű vezető rétegre s ezért az egyháznak állandóan fenn kell tartania a kapcsolatot a fő- és középiskolai ifjúsággal és állandóan ébren kell tartani a kálvinizmus magyar történelmi hivatásának öntudatát".                                                                                                                                                                                                                                      Apjához hasonlóan Szilassy Béla is fokozott figyelmet fordított a fiatal nemzedékre. A Magyar Nemzeti Párt és a Keresztényszocialista Párt vezetőiből alakult Ifjúsági Nagybizottság tagjaként ellátogatott az emlékezetes, 1928-as gombaszögi cserkésztáborba, ahol közvetlen, baráti eszmecseréket folytatott az "újarcú magyarok" képviselőivel, egyebek közt az ifjúság vezéralakjával, Kessler Balogh Edgárral, aki, bár baloldali nézeteket vallott, visszaemlékezéseiben (Hét próba) elismerően nyilatkozott, dokumentumértékű jellemzést írt a jobboldali politikus Szilassyról: "Győry Dezső vitt el Losoncon Szilassy Bélához, az egyetemi hallgatók segélyezésére alakult bizottság [...] tagjához, egy angol műveltségű, szerfelett gyakorlatias földbirtokoshoz, aki azzal a bemondásával szerzett magának súlyt és tekintélyt, hogy a magyar inteligencia ne legyen többé melegházi orchidea, hanem erős gyökerű tápnövény, s ezt a hasonlatot nemcsak ref. egyházkerületi nagygyűléseken, párt- vagy pártközi értekezleteken és fehér asztal mellett ismételgette, hanem még cikket is kanyarított ebből A Mi Lapunkba  »Fiúk menjetek reális  pályákra!«  címmel. [...]  benne  találtunk  új  Maecenasra, s ráadásul

imponált nekünk, hogy kerülte a bátyám-öcsém tegeződést, s szigorúan urazott bennünket. [...] azt a polgári demokráciát testesítette meg, melyet Szabó Dezső népi robbanással, Masaryk Tamás kispolgári etikával szuggerált belénk. A vele való szövetkezést atyai jóindulattal áldotta meg Sörös Béla, a szabadelvű losonci ref. püspök, s hamarosan megismerkedtünk Tarján Ödönnel, a mérnök-gyártulajdonossal, akinek az ipari és bankprogramja Szent-Iványék (tehát a Magyar Nemzeti Párt B.I.) számára a pénzt csinálta. A nemzeti demokrácia vágyálmának e losonci atmoszférájában [...] Ady-idéző radikalizmusunk józan polgárok számításaival lépett egyensúlyba".                                                                                                                                                                                                            Dr. Szilassy Béla a csehszlovákiai politikai színtéren utoljára (1937-38) mint az immár Egyesült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt szenátora szerepelt. 1938 novembere után a magyar országgyűlés ún. behívott képviselőjeként folytatta politikai tevékenységét. A képviselői mandátumhoz további megbízatások, funkciók társultak: 1938-40-ben a felvidéki ügyek minisztériumi államtitkára, 1939-1944 között pedig a felvidéki birtokrendezési ügyek kormánybiztosa volt.                                                                                                                                                                    1944 végén Szilassy Béla, és persze nem csupán az ő életében "minden egész eltörött" és futni kezdett vele is egy "rossz szekér". Idézet Toldalaginé Szilassy Éva leveléből: ,.A család 1944 decemberében mene-kült el. Nővérem 2 kis gyerekével, anyám óvó segítségével az utolsó Losoncról távozó vonattal, amely még civileket vitt december elején, én december 16-án, és apám (Szilassy Béla B.I.) 23-án lovaskocsival...'' A család viszontagságos útja a bajorországi Regensburgba vezetett. A háborús viszonyok normalizálódása után Szilassy Béla újra bekapcsolódott a közéletbe, de ez a tevékenysége már csupán szélmalomharc lehetett. 1948. augusztusában Münchenben alapító elnöke lett a Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmányának. 1950-ben az USA-ban telepedett le és egyik vezetője lett a Magyar Felszabadító Bizottságnak. Társszerzője volt (Homonnay Elemérrel és Zathureczky Gyulával) az 1956-ban Buenos Aires-ben megjelentetett Elszakított magyarság c. tanulmánykötetnek. 1962-ben halt meg az Illinois állambeli Pekinben. Halála körülményeiről veje, Patay Arthur így írt: "[...] apósomat Dr. Szilassy Bélát december 16-án vasárnap este  egy  levélkihordó  autó  az  útkereszteződésnél   elütötte   és  két  óra  múlva   a   pekini   kórházban

meghalt. Koponyaalapi törés és belső vérzés következtében"'. Az amerikai Reformátusok Lapjában dr. Harangi László írt nekrológot: "Istennek különös kegyelmi ajándéka az, hogy a Trianonban idegen politikai hatalomnak itélt két nagy magyar tömbnek: az erdélyinek és a felvidékinek kirendelte az őrállókat. Dr. Szilassy Béla törhetetlen magyar református jelleme, áldozatkészsége, felkészültsége munkabírása mind visszatükrözik egy népéért, hitéért dolgozó magyar vezetőnek a nemességét, becsületességét. Delavan Illinoisban levő sírja fölött Dr. Ludwig Arthur Indiana harbori lelkipásztor, volt pozsonyi magyar szellemi vezető hirdette a feltámadás igéit".                                                                                                                                                                                                                                    A Losonctugáron közel 500 éven át jelen volt szilasi és pilisi Szilassy család történetét azzal a kiegészítéssel zárjuk, hogy dr. Szilassy Bélának és feleségének, Földváry Erzsébetnek négy gyermeke volt, a már emlí-tett két fiú, József és Béla, fiatalon elhúnyt, a két leány, Eszter, férjezett Pathay Arthurné és Éva, férjezett gróf nagyertsei és gelenczei Toldalagi Ferencné New Yorkban ill. Párizs mellett él.

Epilógus 

A Szilassyak jelenlétére a mai Losoncon sírköveiken és ifj. dr. Szilassy Aladár emléktábláján kívül a nevüket viselő kastély emlékeztet. A Füleki úton, a Tugár patak partján, két védett platánfa alatt megbúvó műemléképület, mint afféle kísértetkastély évek óta üresen áll, látszólag gazdátlan. Állapota - csakúgy mint a közeli gácsi és divényi kastélyoké - méltatlan gazdag múltjához, hajdani tulajdonosai érdemeihez viszonyítva.   A Szilassy   kastély   kálváriája   akkor   kezdődött,   mikor   a 

család azt örökre elhagyta. Az 1945 januárjában Losoncon átvonuló front, és az utána kezdődő szabad rablás, majd a későbbi szocialista átépítések pótolhatatlan károkat okoztak. A benesi dekrétumok alapján konfiskált kastélyépületet különböző célokra, legtovább szaktanintézeti diákotthonként használták. Eredeti berendezése elpusztult, elkallódott. Az érzéketlen, sőt vandálnak nevezhető építészeti beavatkozásokra jellemző, hogy a földszinti dolgozószoba díszes kandallójának kőkeretét egyszerűen leverték, hogy ne álljon ki a falból... 

A klasszicista frízzel, falpillérekkel tagolt utcai homlokzat, eredeti zsalugáteres ablakaival viszonylag épen vészelte át az elmúlt 60 évet. A főbejárat faragott kőkeretes, címeres portáléja még idézi az épület fénykorát. A téglalap alaprajzú, egyemeletes, kontyos tetejű épület leglátványosabb része a keleti homlokzat középrizalitja, mely első pillantásra a nagybalogi kastélyra emlékeztet, de attól fiatalabb, feltehetően a XIX. sz. második felében készült neoklasszicista hozzáépítés. Emeleti része egy nyitott terasz, mely nyolc jón oszlopával, a rajtuk nyugvó tetőt lezáró tümpanonjával egy antik portikuszt idéz... A figyelmes szemlélőnek feltűnik, hogy a látszólag elhanyagolt épületnek vadonatúj cserépteteje van, rajta tetőtérbeépítésre utaló manzardablakokkal, illetve modern tetőablakokkal. Az már nem látszik kívülről, hogy új a tetőszerkezet is, sőt a födém korhadt gerendáit vasbeton szerkezetre cserélték a közelmúltban. A Szilassy kastélynak ugyanis van gazdája: amikor legutóbbi tulajdonosa, a Tradecent kft. csődbiztosa 1999-ben eladásra kínálta a használaton kívüli ingatlant, jelentkezett a losonci Polgári Kör - polgári társulás, és az Illyés Közalapítványtól nyert pályázati támogatásból megvásárolta a kastélyt, úgy, hogy telekkönyvi tulajdonosként a losonci református egyházat jegyezték be. A XX. sz. első felében a városban működött Polgári Kör széleskörű társadalmi, kulturális tevékenységének hagyományait folytatni kívánó új Polgári Kör Losonc, sőt az egész régió magyar szervezeteinek, egyesületeinek, különböző csoportosulásainak szándékozik a felújítandó Szilassy kastélyban közös otthont adni, egykori lakói szellemiségének is megfelelő Magyar Házat teremteni. A tervek között szállásadás, vendéglátás, Internet-kávézó, könyvtár és persze Szilassy emlékszoba is szerepel. A nagyszabású tervek felé vezető úton az első lépés az épület műemléki felmérése és ennek függvényében a felújítás részletes tervdokumentációjának megrendelése volt. Ezek elkészültével, 2001-ben elkezdődhetett az érdemi munka: az említett födém- és tetőszerkezetcsere mellett megtörtént az 1945 utáni beavatkozások, falak, vakolatok, festékrétegek eltávolítása, az alapfalak megerősítése és szigetelése, a víz- és elektromos vezetékek cseréje. A munka folytatása és az egész nemes vállalkozás sikere újabb pályázati támogatások elnyerésének a függvénye. A nagymúltú Szilassy-kastély rendeltetése nem lehet más, mint a "közjónak előmozdítása"!

IRODALOM ÉS FORRÁSOK                                                                                  

Balogh Edgár - 1965: Hét próba. Budapest

Belitzky János - é.n.: Nógrád megye története 896-1849. Salgótarján

Borovszky Samu (szerk.) - é.n.: Magyarország vármegyéi és városai. Nógrád vármegye / Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye. Budapest 

Borsody István - é.n.: Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938. Budapest 

Mocsáry Antal - 1826: Nemes Nógrád vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai  Esmértetése. Pest 

Nagy Iván - 1907: Nógrádvármegye története az 1544-ik évig. Balassagyarmat 

Oborni Teréz - 2001: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1597-1603. Salgótarján 

Pamiatkový ústav Bratislava, regionálne pracovisko Lučenec - 2001: Pamiatkový prieskum a návrh obnovy Szilassyho kaštieľa v Lučenci

Pánd község honlapja: www.pand.asp.lgov.hu  

Pruzsinszky Pál - 1922: Szilassy Aladár. Visszatekintés negyvenéves egyháztársadalmi munkásságára. Budapest 

Toldalaginé Szilassy Éva levelei a szerzőhöz  

Tóth Péter - 2001: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái  1652-1656. Salgótarján 

Vigh Károly - é.n.: A szlovákiai magyarság sorsa. Budapest 

A szerző archívuma