Az A Hét olvasóinak már bemutattuk Scherer Lajost (1991, 40. szám) és Szilassy Aladárt (1992, 20. szám). Hogy most ismét és együtt említjük őket, annak oka az az emléktábla, melyet 1994. október 29-én lepleztek le Losoncon a cserkészet két úttörője tiszteletére.

A Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség kezdeményezésére, a Rákóczi Szövetség támogatásával, Nagy János szobrászművész bronz domborművén két jeles személyiség portréja látható a következő szöveggel: 

Scherer Lajos 1874 – 1957
gimnáziumi tanár
az A Mi Lapunk c. diák- és cserkészújság
szerkesztője és kiadója (1921 – 1932)
Profesor gymnázia, redaktor a vydavateľ
časopisu pre študentov a skautov (1921 – 1932)

Ifj. Dr. Szilassy Aladár 1879 – 1912
a magyarországi cserkészet megalapítója
Zakladateľ skautingu v Uhorsku
(1910)

elhelyezte
a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség és
a Rákóczi Szövetség 1994-ben

venuje
Zväz skautov maďarskej národnoti
a Zväz Rákóciho v r. 1994

Az emléktábla annak a nagy múltú losonci gimnáziumnak (jelenleg magyar tannyelvű alapiskola) a homlokzatára került, melynek Scherer Lajos 30 éven át volt tanára, sokáig cserkészparancsnoka is.

"Emlékek nélkül nemzetnek híre csak árnyék..." – írja Vörösmarty Mihály, tegyük hozzá, a kisebbségben élő nemzetrészek számára az emlékek még nagyobb fontossággal bírnak. Mint a fa gyökérzete, erőt adnak, azonosságtudatunkat erősítik, egészséges lokálpatriotizmusunkat terjesztik, de gyakran ahhoz is szükségesek, hogy létünket, létjogosultságunkat bizonyítsák. Ezért is igyekszünk megragadni minden alkalmat arra, hogy emléket állítsunk – az utókorra is gondolva – azoknak, akik életükkel, munkás-ságukkal maradandót alkottak – mint mai ünnepeltjeink, a 115 éve született Szilassy Aladár és a 120 éve született Scherer Lajos."

Ezekkel a szavakkal nyitotta meg az emléktábla avató ünnepélyt e sorok írója. Ünnepi beszédet mondott Hodossy Gyula, az SZMCS országos elnöke, méltatva az alapítók érdemeit, hangsúlyozva a cserkészet újjáéledésének fontosságát az íjúság nevelése szempontjából. Dr. Vígh Károly, a Rákóczi Szövetség alelnöke, egykori losonci gimnazista, Scherer Lajos pedagógusi és közéleti tevékenységére, az A Mi Lapunk jelentőségére emlékezett és emlékeztetett. Miután Jasko Éva, füleki gimnazista, illetve Karaffa Attila dunaszerdahelyi cserkész előadásában elhangzott egy Reményik Sándor, illetve Ölvedi László vers, Hodossy Gyula és Vígh Károly leleplezték az emléktáblát. Ők ketten helyezték el az első két koszorút is, melyet továbbiak követtek: a Magyar Köztársaság Nagykövetségének koszorúját dr. Kása Sándor 1. o. titkár helyezte el, a Határon Túli Magyarok Hivatala képviseletében Kelemen Gertrúd, a Pozsonyi Magyar Kulturális Központ nevében Szabó László, a Magyar Cserkészszövetség és a Magyar Cserkész Fórum képviseletében Arató László, a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság nevében dr. Liszka József, a Csemadok OV és h. sz. nevében Böszörményi István, a Csemadok TV részéről Csák István és Galcsik Károly, a Kármán Színkör nevében dr. Puntigán József, az Együttélés PM nevében Hahnné Duray Éva, a Scherer Alapítvány képviseletében Hermel Ödön, a Losonc, Fülek és Vidéke Alapítvány részéről Hahn József, a Szlovák-Magyar Baráti Társaság nevében Gerő Ervin, és végül a rimaszombati cserkész-küldöttség nevében a Hatvani István Cserkészcsapat tagjai helyeztek el koszorút az emléktáblánál, ahol füleki cserkészek álltak díszőrséget. Jelen volt a losonci Körzeti Hivatal elöljárója Morháč Miroslav, valamint számos érdeklődő. 

Az emléktábla avatás a Himnusz eléneklésével ért véget. Az emlékezés viszont folytatódott, az iskola ún. rajztermében dokumentumkiállítás nyílt, mely Scherer Lajos folyóiratának, az A Mi Lapunknak történetét mutatta be az 1921. január 8-i első számtól 1932 februárjáig, a lap megszűnéséig. A szerkesztő, "Lajos bácsi" és állandó munkatársai, Darkó István, Balogh Edgár, Győry Dezső, Szalatnai Rezső, Peéry Rezső, Szombathy Viktor és sokan mások tekintettek a tablókról az érdeklődőkre, akik bele is olvashattak – eredetiben vagy másolatban – a lapban megjelent legfontosabb írásokba. Aki az A Mi Lapunk érdekes és tanulságos történetének részleteire is kíváncsi, elolvashatja Scherer Lajos unokájának, dr. Vágás Istvánnak ezt feldolgozó munkáját, mely benne foglaltatik "A magyar cserkészet forrásainál" c. kiadványban. Ezt a hézagpótló, fontos dokumentumokat tartalmazó könyvet, Turczel Lajos előszavával Hodossy Gyula állította össze, és a Lilium Aurum adta ki. Bemutatására éppen a losonci emlékünnepély keretében, az említett kiállítás megnyitása után került sor. (Megvásárolható a köv. címen: Lilium Aurum, nám. 1. mája 6., 929 01 Dunaszerdahely.) 

A cserkészet úttörőinek szentelt emléknap koszorúzással ért véget a losonci temetőben. Scherer Lajos sírját persze nem kereshették fel az emlékezők, hiszen ő az 1945-ös etnikai tisztogatás áldozataként Magyarországra kényszerült, és Szegeden temették el. Szilassy Aladár, a fiatalon elhunyt orvos viszont ősei, a szilasi és pilisi Szilassy család tagjai mellett alussza örök álmát a losonci református temetőben. Sírjánál e sorok írója emlékeztetett arra, hogy a Szilassyak a 18. század végétől jelentős közéleti tevé-kenységet végeztek mind egyházi, mind politikai vagy gazdasági téren, így ifj. Szilassy Aladár sajnálato-san rövid, de máig élő értéket teremtő munkássága – a cserkészet magyarországi meghonosítása, az első cserkészcsapat megalakítása – a családi hagyományok természetes folytatása volt egy teljesen új térmezőn. A síremlék megkoszorúzása előtt imát mondott Miklós István helybeli ref. lelkész, majd Arató László kívánt "Jó munkát" Szilassy Aladár követőinek.

A losonci emlékünnepség megszervezésében a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetségnek segítségére volt a Neo Europa Kft., a Losonci Magyar Tannyelvű Alapiskola igazgatósága, a Kármán Színkör, a Csemadok területi titkársága és alapszervezete.

Az "A cserkészet úttörőire emlékeztek" c. cikk Böszörményi István tollából jelent meg "A hét" c. közéleti és kulturális hetilap 1994.12.2-án megjelent számában (39. évf., 49. szám). 

Link az eredeti cikkre: https://library.hungaricana.hu/hu/view/Ahet_1994_2/?pg=717&layout=s