Az elmúlt néhány évben újjászerveződhetett a magyar cserkészmozgalom. Szá­mos cikk, sőt könyv idézte a múltat, s benne azok emlékét, akik a mozgalom vezetésében vezető szerepet játszottak. Kül­földön is számos magyar cserkészcsapat szerveződött, sőt cserkészparkot is léte­sítettek, gondoskodtak hazai cserkészve­zetők képzéséről részben az USA-ban, részben a nyugati országokban. A szép számmal megjelent írásokban megemlí­tik ugyan az első alapítókat, de csak futó­lagosán, róluk nem neveztek el cserkész-parkot vagy egyéb maradandó helyet. így fontos, hogy felidézzük annak a két férfi­únak nevét és munkáját, akik az első idő­ben a legtöbbet tettek a magyar cserké­szet létrehívásában: ifjú dr. Szilassy Aladár és Megyercsy Béla. Igaz, Gergely Fe­renc szépen és igazan ír róluk és közli a sokak által ismert közös fényképüket is, akik "elsők között szervezték a hazai cserkészetet. Fájdalom, kevés adat áll rendelkezésünkre, de a kevésből is kiraj­­zolódik annak a fiatal gyermekorvosnak a képe, aki különös hivatást érzett a fővá­rosi szegény és vidéki cselédgyerekek közötti munkára.

Az a Szilassy család, ahonnan elindult élete, századokon át igen fontos szolgála­tot végzett a református egyház, közelebbről a fővárosi és losonci reformátusság életében: Losoncon a templom építése, majd a felvidéki reformátusság világi veze­tésében való részvétel, Budapesten pedig többen gondnoki szolgálatban tüntették ki magukat. Id. Szilassy Aladár a magyar KIE megalapítója és 1924-ben bekövet­kezett haláláig egyik legfőbb támasza. Felesége a Lorántffy Zsuzsánna Egyesület alapításában és vezetésében volt tevékeny, lányuk, Sulkovkay Viktorné pedig a Keresztyén Leány egyesületek elnöke volt. így a család a magyar belmissziónak meghatározó szolgálattevője volt. Körükbe illeszkedik az ifjú gyermekorvos is rö­vid földi élete maradandó tettével, a cserkészet meghonosításával.

Ifjú Szilassy Aladár Losoncon született 1878. október 8-án. Gimnáziumi tanul­mányait a budapesti refor-mátus főgimnáziumban végezte. Az orvosi egyetem el­végzése után gyermekorvosi képesítéssel a János kórház gyermekosztályán dolgo­zott, főleg szegény és elhagyott gyermekek gyógyítását s gondozását érezte feladatának. Fénykép maradt arról, ahogyan ilyen gyermekkel az ölében igazolja lelkületét és magatartását. Korán bekapcsolódott a budapesti KIE (akkor Refor­mátus Ifjúsági Egyesület) munkájába. Ennek egyik első jele, hogy ő fordítja le a Vi­lágszövetség őszi imaheti programját angolból, s ezt közli az "Ébresztő". Az egyesü­let december 8-i közgyűlése Forgács Gyula mellett másodtitkárnak választja, majd ehhez átveszi a pénztárosi tisztséget is. Koczogh András, mint kortárs és munka­társ írja visszaemlékezé-sében, hogy sokszor ő fizette ki a bérelt helyiség díját is a saját pénzéből. Ugyancsak ő írja a következő-ket is: "Ő, aki a legelőkelőbb társasá­gokban szívesen látott vendég lehetett volna, ott érezte jól magát a sze-gény diákok és iparos ifjak között, mert tudta, hogy ezeknek szükségük van az ő tudására és magasabb társadalmi lelki műveltségére." Szerette a fiatalokat, és vasárnapi isko­lai munkát is végzett. Az 1905. év végén azt jelentik, hogy a másodtitkár elutazott Angliába. Adat van arra is, hogy előadásokat is tartott, és mikor Fermaud Károly világszövetségi titkár a gimnázium Konfirmált Ifjainak Egyesületében előadást tar­tott, ő tolmácsolta. Az előadásban arról szólt, hogy a hit hogyan alakítja az ember jellemét - szorgalmassá, szabaddá és bátorrá teszi. Számos példát hozott fel a je­lenből. Az "Ébresztő" 1904. évi egyik számában beszámolót olvashatunk tőle egy dobogókői kirándulásról. Városi gyerekeket vitt ki a szabadba azzal, hogy nekik erre nagy szükségük van. Az egész beszámolót a 121. zsoltár idézésével fejezte be. De dunai kirándulást is vezetett, mikor Dömösig eveztek fel. Ezek a kirándulások folytatódtak 1910-ben és utána is, de akkor már cserkészmódra, térképolvasással, tájékozódási versennyel, hadi játékokkal is.

Skóciai útjáról is van beszámolója 1911-ből. Megragadta a skót kegyesség sok megnyilvánulása, az elesettek közötti segítő munka, a külmisszió és az orvosi misszió is. Más forrásokból tudjuk, angol területen többször is megfordult, akkor ismerkedett meg a cserkészettel és hozta haza Baden Powell híres könyvét és meg­kezdte annak magyarra fordítását. Kézirata nem maradt meg, de Papp Gyula őutá­na ennek segítségével szervezte a magyar cserkészmozgalmat és a Magyar Cser­készszövetséget.

Hogy mennyire ismert személyiség volt evangéliumi körökben, igazolja a MEKDESZ lapjában 1912-ben, a halála alkalmával megjelent visszaemlékezés: "1909-ben az elnöki tisztséget az ő kezébe óhajtotta letenni, de ő elhárította magá­tól a kérést, mert mint mondotta: egy ember csak egy ügyet szolgálhat teljes erővel s őt akkor már a KIE ügye bírta lefoglalva." Megírják, hogy a MEKDESZ küldötte­ként résztvett a konstantinápolyi világgyűlésen is. Az edinburghi konferencia résztvevői is arról számoltak be, mennyi segítséget kaptak tőle. Íme ilyen hűsége­sen szolgálta az iparos, kereskedő és szegény diákok érdekét a budapesti egyesü­let keretében és másutt is.

Ilyen előzmények és ilyen lelkűlet birtokában született meg szívében a gondolat, hogy az Angliában sikeresen terjedő cserkészmozgalmat hazánkban is meghono­sítja. Ebben az egyesület titkára, Megyercsy Béla is mindenben segítette. Az egye­sületben az 1910-es években a vasárnapi iskolából kikerült gyerekekből Victor Já­nos és Koczogh András vezetésével serdülőcsoportot szerveztek. E csoport tagjaiból alakította meg — Kápolnai József adatai szerint — az első magyar cser­készcsapatot 1910. október 3-án. Először mindössze 17 fiú volt tagja a csapatnak, de rövidesen 40-re nőtt a számuk. Ezeket képezte nagy szorgalommal mindaddig, míg betegsége engedte. Erről az időről írja Megyercsy Béla az 1912-ben megjelent cikkében azt, hogyan alakult ki a munka és hogyan terjedt a fővárosban. Megálla­podtak abban is, hogy Szilassy tovább tanulmányozza a cserkészetet Angliában, míg Megyercsy német és skandináv területen. Megyercsyvel egybehangzóan emlé­keznek erre az időre Koczogh András és Papp Gyula is. Papp Gyula fejleszti az­után tovább a munkát Szilassy halála után, s adja ki az első magyar Cserkészköny­vet: "Légy résen!" címmel és szervezi meg a Cserkészszövetséget 1912. dec. 28-án a Kálvin téri egyházi épületben Sík Sándorral együtt.

Szilassy Aladáron, annak ellenére, hogy jómódú család tagja volt és orvos is, a tü­dőbaj mindjobban elhatalmasodott. 1911 őszén hajóorvosi szolgálatot vállalt egy Hamburg és Dél-India között közlekedő hajón. Onnan ír Megyercsy Bélának s ő ebbői az Ébresztőben részleteket közölt ilyen címmel: Emberek között majdnem egye­dül: "Utam idáig kifogástalan volt s sok tapasztalattal gazdagon térek haza. Nagyon nélkülözöm azonban a keresztyén társaságot, mert a rossz, akármilyen erősen is küzdők ellene, nagyon erős és csak a reggeli bibliatanulmány és a becsületes esti ima tart meg annyira, hogy nem süllyedek. Egyetlen keresztyén gondolkozású emberre akadtam a legénység között, ott is a néger konyhafelügyelőben." Itt újra utal arra, hogy Baden Powell könyvét fordítja és már egyharmada készen van. Megyercsy a következőket írja mintegy válaszul: "Még így sem volt egyedül. Vele voltak, lelke előtt álltak a pesti ifjúsági egyesület serdülő tagjai s fordított számukra angolból egy igen értékes dolgot. "A gyermek őrszem" olyan könyv, amely serdülő fiúkkal való ka­tonai rendszerű, valláserkölcsi alapon való foglalkozás módjait tárgyalja s ezt akarja ifj. Szilassy hazánkban is megvalósítani. Az a szeretet, amellyel a fiúk rágondolnak, várják őt s az idő kinyílását, hogy a múlt nyáron megkezdett s késő őszig folytatott gyakorlatokat vezetése alatt a Dunán vagy a budai hegyek között ismét végezhessék, remélni engedi, hogy terve sikerülni fog. Nem pap ő, hanem diplomás orvos, s mégis Isten országáért dolgozik." Fájdalom, ez a hajóút sem segített, nem jelentett javulást egészségében. Hiába várták a pesti gyerekek, már nem mehetett velük kirándulni. De hiába várták a Tolna megyei Alsópélen levő cselédgyerekek is, akik között ugyancsak kipróbálta a cserkészmunkát.

Élete utolsó szakaszáról, az utolsó lakásán tartott imaóráról és temetéséről Koczogh András és Megyercsy Béla számolnak be az Ébresztőben. Ők voltak hoz­zá nagyon közel úgy is, mint barátok és mint munkatársai az ifjúság közötti munká­ban. A Döbrentei téri lakáson volt az az imaóra, amelyről Koczogh András így ír: "Volt ott lelkész, orvos, akadémiai és középiskolai tanár, egyetemi hallgató, de a legtöbb iparos és munkás. S ez a sokféle korú és rangú ember egy előkelő úr sza­lonjában egy érzésben olvadt össze: a testvériség érzésében. Igen kedves jelenet volt, az áldott emlékű házigazda — miután szék már nem volt elég — a szőnyegre telepedett le a fatal munkásokkal s úgy tárgyalt velük az ifjúsági egyesület ügyei­ről. Mily megható volt, amikor összejövetelünket imával bezártuk, a házigazda azon óhaját fejezte ki, hogy énekeljünk vele egy szép éneket, mert régóta nélkülözi. Megtettük, s ez volt velünk utolsó éneke." Haláláról és temetéséről Megyercsy Béla ad részletes beszámolót. Losoncon temették el a családi sírboltba, ahol több­ször volt megemlékezés a Szilassyakról. Legutóbb 1939-ben a KIE nemzeti konfe­renciája alkalmából, emlékbeszédet Koczogh András mondott. Emlékbeszéde kéz­iratban ma is megvan.

Az egyházi lapok mind írtak a fiatal orvos korai haláláról, de egy-egy évfordulón elsősorban a cserkészújság hozott méltató cikket. Halála 15 éves évfordulóján a Magyar Cserkész többek között ezt írta: "Ifjú Szilassy Aladár Budapesten iparos, diák fiúk közé, Alsópélen földműves fiúk közé vitte Baden Powell nagyszerű gon­dolatát: csapatba szervezni a jóért, nemesért küzdő fiúk táborát." Az egyesületre 20 000 Koronát hagyott és bútorait. Egy ideig a bérelt helyiségekben külön Szilassy-szoba volt, majd Szilassy Kör alakult az 1. sz. BKIE öreg cserkészei között, így is ápolták emlékét. Az 1920-as évek utáni inflációban az összeg értékét vesz­tette, de testvére, Szilassy Béla később ezt 20 000 Pengős adománnyal újra érté­kessé tette, és egyik alapját képezte az új KIE-székház építésének. Az előkelő és gazdag család tagja keresztyén hitéből és szeretetéből indíttatva vállalta és hűséggel végezte az egyszerű és szegény fiatalok között a mentő szeretet munkáját. Hívő és szeretetben gazdag élete nevelő hatással volt akkor, és amikor idézzük emlékét, az ma is. Krisztussal a szívben lehet áldássá minden ember, s en­nek különös jelentősége van, ha a fiatalok között tölti életét és értük áldozza idejét, erejét, tudását és szeretetét.

Az "Ifjú dr. Szilassy Aladár (1878-1912), a magyar cserkészet megalapítója" c. cikk Kovács Bálint tollából jelent meg a "Confessio" - a Magyarországi Református Egyház Figyelője - 1991.4.15-én megjelent számában (15.. évf., 4. szám, 70-74. oldal). 

Link az eredeti cikkre (csak előfizetés után tekinthető meg az Arcanum oldalán):    https://adt.arcanum.com/hu/view/Confessio_1991/?query=Confessio+megyercsy+b%C3%A9la&pg=467&layout=s</p>